Szelídgesztenye

Kutatóterület és kísérleti telep helyszíne: NAGYMAROS

Nagymaros a természetföldrajzi tájbeosztás szerint az Észak-Magyarországi Középhegység nagytájon belül, a Visegrádi-Dunakanyar kistájban található. A település a Duna völgyében, a dombhátakon és a hegyekről lefutó völgyekbe hosszan beékelődve terül el. Környezete természeti szépségekben és kultúrtörténeti emlékekben egyaránt bővelkedik. Az ország legszebb fekvésű települései között tartják számon. Keletről legnagyobb folyónk, a Duna, nyugatról a Börzsöny-hegység déli nyúlványa határolja. A város legmagasabb pontja a Szent Mihály-hegy, 486 méteres magasságával. A térség különlegessége, mely egyediségét is adja, hogy három nagy tájképi egységet is magában foglal; a folyóvölgyet és a sík térrészt dombok, hegyek-völgyek koszorúja öleli. Ebből adódóan az élővilág is gazdag, sokszínű.

Miért épp Nagymaros?

Nagymaros várost hegységek övezik, ezért a késő tavaszi és a kora őszi fagyoktól védett. Sajátos mikroklímája már a szomszédos településektől is elkülöníti, táji adottságai gyümölcstermesztésre különösen alkalmassá teszik. A Duna felől a magasabb térszínekre felfutó völgyekben észak felé néző (árnyékosabb, hűvösebb) és déli kitettségű (naposabb, melegebb) oldalak váltják egymást. A Duna párolgása is kedvezően befolyásolja a klímát gyümölcstermesztés szempontjából. A településen a szelídgesztenye termesztésének nagy hagyománya van. A nagymarosi természetes elterjedésű szelídgesztenye-erdő mai képének kialakításában nagy szerepet játszhattak - a néphagyomány szerint - Anjou királyaink, Károly Róbert és Nagy Lajos kertészei. Hunyadi Mátyás királyhoz is kötődnek Nagymaroson gesztenyés telepítések. Az államilag elismert fajtákon túl a nagy alaki változatosságot jellemzi, hogy a helyiek több kiemelkedő tulajdonságú változatot névvel is illetek, mint például „császár”, „mahagóni” (sötét színe miatt), „karácsonyi gesztenye” (késői érése okán), stb. A nagymarosi szelídgesztenyések létének három fő tényezője – a kedvező ökológiai adottságok mellett – az ősi eredet, a telepítések és az itt élők századokon átívelő, értékőrző, szelekciós munkája, gazdálkodása. A nagymarosi gesztenyések alaki változatosságban való gazdagsága az ősi eredetű fák és telepített (pl.: Itáliából, Nápoly, Firenze) fajták egymásra hatásának eredménye. Mindezeknek köszönhetően a nagymarosi gesztenye a XIX. század végére a jó minőség jelképévé vált. Különleges minősége ízében, aromájában, küllemében is megmutatkozik. További kimagasló értéke a nagymarosi fajtáknak, hogy eltérő termőhelyi adottságú területen is megőrzik kiváló tulajdonságaikat. (Szemben az egyéb fajtákkal, amelyek jó tulajdonságai csak saját termőkörzetükben érvényesülnek). A szelídgesztenye szerepe Nagymaroson sokrétű, természeti, tájképi, kultúrtörténeti, mező- és kertgazdasági, erdőgazdálkodási szempontokból egyaránt.

Szelídgesztenye kutatás

A gesztenye fajtáink biológiai alapot nyújtanak a többfunkciós, hagyományos tájgazdálkodáshoz és egyben kultúrtörténeti értékeink is. A meg nem újítható genetikai erőforrások jelentősége egyre nagyobb, védelmük kiemelten fontos. Az ökológiai adottságokhoz alkalmazkodó szelídgesztenyések tájesztétikai, természet- és környezetvédelmi szerepe is kiemelkedő. Magyarországon 3 fő termőtájon – Nagymaroson, a Nyugat-Dunántúlon és a Dél-Dunántúlon – alapos tájszelekciós munka zajlott 1952-től. A kutatás eredményeként a Kertészeti Kutató Intézet 8 és a Szombathelyi Tangazdaság 2 kiválasztott alakváltozata vált államilag elismert fajtává (Szentiványi–Körtvély, 1970). Mára 6 államilag elismert szelídgesztenyefajta van rendszeresen a kereskedelemben. A kutatás kiterjed az ígéretes, mai megváltozott igényeket kielégítő változatok felkutatása mellett a növényvédelemre, termesztéstechnológiai kísérletekre, a amellyel segíthetjük a mai és leendő gazdálkodók munkáját. Célunk – a mai megváltozott társadalmi igények és a változó klíma figyelembevételével – a gazdálkodók segítése a sikeres, gazdaságos, környezetkímélő, természettel harmonikus gesztenyetermesztés megvalósításában


Nemesítési célkitűzések a termőfát és a termést illetően

  • a különböző betegségekkel, kár- és kórolozókkal – kiemelten a szelídgesztenye kéregrákot okozó gombával (Cryphonectria parasitica) – szembeni ellenálló képesség
  • a globálisan változó klíma, ezáltal az adott termőhelyen változó ökológiai tényezőkhöz való minél nagyobb fokú alkalmazkodóképesség
  • megfelelő termésminőség és mennyiség
  • évről-évre megbízható terméshozam
  • kiváló külső- és belső terméstulajdonságok (küllem, méret, íz, aroma)
  • feldolgozhatóság (pl.: jó tisztíthatóság)
  • változó piaci (friss áru és feldolgozóipar) igények kielégítése

Összességében a változó klímaviszonyokhoz, természeti körülményekhez való alkalmazkodás és a szintén változó társadalmi igényekhez való alkalmazkodás.

Ígéretes változatok a termést illetően, tetszetős nagy méret és nem betüremkedő belső héj:

Betegségeknek ellenálló levél:

Növényvédelem

A legfontosabb kórokozó, a szelídgesztenye kéregrákot okozó Cryphonectria parasitca elleni biológiai és mechanikai védekezési módszerek alkalmazása, hatékonyságuk felmérése. Együttműködés e téren más intézetekkel, gazdálkodókkal.

 

A legfontosabb károkozó a szelídgesztenye-gubacsdarázs (Dryocosmus kuriphilus) folyamatos monitoringja a kísérleti telepen. Együttműködés e téren más intézetekkel.

 

Szelídgesztenyefajták

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.