Szelídgesztenye
Kutatóterület és kísérleti telep helyszíne: NAGYMAROS
Nagymaros a természetföldrajzi tájbeosztás szerint az Észak-Magyarországi Középhegység nagytájon belül, a Visegrádi-Dunakanyar kistájban található. A település a Duna völgyében, a dombhátakon és a hegyekről lefutó völgyekbe hosszan beékelődve terül el. Környezete természeti szépségekben és kultúrtörténeti emlékekben egyaránt bővelkedik. Az ország legszebb fekvésű települései között tartják számon. Keletről legnagyobb folyónk, a Duna, nyugatról a Börzsöny-hegység déli nyúlványa határolja. A város legmagasabb pontja a Szent Mihály-hegy, 486 méteres magasságával. A térség különlegessége, mely egyediségét is adja, hogy három nagy tájképi egységet is magában foglal; a folyóvölgyet és a sík térrészt dombok, hegyek-völgyek koszorúja öleli. Ebből adódóan az élővilág is gazdag, sokszínű.
Miért épp Nagymaros?
Nagymaros várost hegységek övezik, ezért a késő tavaszi és a kora őszi fagyoktól védett. Sajátos mikroklímája már a szomszédos településektől is elkülöníti, táji adottságai gyümölcstermesztésre különösen alkalmassá teszik. A Duna felől a magasabb térszínekre felfutó völgyekben észak felé néző (árnyékosabb, hűvösebb) és déli kitettségű (naposabb, melegebb) oldalak váltják egymást. A Duna párolgása is kedvezően befolyásolja a klímát gyümölcstermesztés szempontjából. A településen a szelídgesztenye termesztésének nagy hagyománya van. A nagymarosi természetes elterjedésű szelídgesztenye-erdő mai képének kialakításában nagy szerepet játszhattak - a néphagyomány szerint - Anjou királyaink, Károly Róbert és Nagy Lajos kertészei. Hunyadi Mátyás királyhoz is kötődnek Nagymaroson gesztenyés telepítések. Az államilag elismert fajtákon túl a nagy alaki változatosságot jellemzi, hogy a helyiek több kiemelkedő tulajdonságú változatot névvel is illetek, mint például „császár”, „mahagóni” (sötét színe miatt), „karácsonyi gesztenye” (késői érése okán), stb. A nagymarosi szelídgesztenyések létének három fő tényezője – a kedvező ökológiai adottságok mellett – az ősi eredet, a telepítések és az itt élők századokon átívelő, értékőrző, szelekciós munkája, gazdálkodása. A nagymarosi gesztenyések alaki változatosságban való gazdagsága az ősi eredetű fák és telepített (pl.: Itáliából, Nápoly, Firenze) fajták egymásra hatásának eredménye. Mindezeknek köszönhetően a nagymarosi gesztenye a XIX. század végére a jó minőség jelképévé vált. Különleges minősége ízében, aromájában, küllemében is megmutatkozik. További kimagasló értéke a nagymarosi fajtáknak, hogy eltérő termőhelyi adottságú területen is megőrzik kiváló tulajdonságaikat. (Szemben az egyéb fajtákkal, amelyek jó tulajdonságai csak saját termőkörzetükben érvényesülnek). A szelídgesztenye szerepe Nagymaroson sokrétű, természeti, tájképi, kultúrtörténeti, mező- és kertgazdasági, erdőgazdálkodási szempontokból egyaránt.
Szelídgesztenye kutatás
A gesztenye fajtáink biológiai alapot nyújtanak a többfunkciós, hagyományos tájgazdálkodáshoz és egyben kultúrtörténeti értékeink is. A meg nem újítható genetikai erőforrások jelentősége egyre nagyobb, védelmük kiemelten fontos. Az ökológiai adottságokhoz alkalmazkodó szelídgesztenyések tájesztétikai, természet- és környezetvédelmi szerepe is kiemelkedő. Magyarországon 3 fő termőtájon – Nagymaroson, a Nyugat-Dunántúlon és a Dél-Dunántúlon – alapos tájszelekciós munka zajlott 1952-től. A kutatás eredményeként a Kertészeti Kutató Intézet 8 és a Szombathelyi Tangazdaság 2 kiválasztott alakváltozata vált államilag elismert fajtává (Szentiványi–Körtvély, 1970). Mára 6 államilag elismert szelídgesztenyefajta van rendszeresen a kereskedelemben. A kutatás kiterjed az ígéretes, mai megváltozott igényeket kielégítő változatok felkutatása mellett a növényvédelemre, termesztéstechnológiai kísérletekre, a amellyel segíthetjük a mai és leendő gazdálkodók munkáját. Célunk – a mai megváltozott társadalmi igények és a változó klíma figyelembevételével – a gazdálkodók segítése a sikeres, gazdaságos, környezetkímélő, természettel harmonikus gesztenyetermesztés megvalósításában
Nemesítési célkitűzések a termőfát és a termést illetően
- a különböző betegségekkel, kár- és kórolozókkal – kiemelten a szelídgesztenye kéregrákot okozó gombával (Cryphonectria parasitica) – szembeni ellenálló képesség
- a globálisan változó klíma, ezáltal az adott termőhelyen változó ökológiai tényezőkhöz való minél nagyobb fokú alkalmazkodóképesség
- megfelelő termésminőség és mennyiség
- évről-évre megbízható terméshozam
- kiváló külső- és belső terméstulajdonságok (küllem, méret, íz, aroma)
- feldolgozhatóság (pl.: jó tisztíthatóság)
- változó piaci (friss áru és feldolgozóipar) igények kielégítése
Összességében a változó klímaviszonyokhoz, természeti körülményekhez való alkalmazkodás és a szintén változó társadalmi igényekhez való alkalmazkodás.
Ígéretes változatok a termést illetően, tetszetős nagy méret és nem betüremkedő belső héj:
Betegségeknek ellenálló levél:
Növényvédelem
A legfontosabb kórokozó, a szelídgesztenye kéregrákot okozó Cryphonectria parasitca elleni biológiai és mechanikai védekezési módszerek alkalmazása, hatékonyságuk felmérése. Együttműködés e téren más intézetekkel, gazdálkodókkal.
A legfontosabb károkozó a szelídgesztenye-gubacsdarázs (Dryocosmus kuriphilus) folyamatos monitoringja a kísérleti telepen. Együttműködés e téren más intézetekkel.
Szelídgesztenyefajták
Programajánló
Hírek
Tisztelt Látogatók!
A hazai agrár-felsőoktatás szükséges megújulásának mérföldköve az alapítványi fenntartású Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) létrejötte, amely 2021. február 1-től 5 campuson, több mint 13 ezer hallgató számára fogja össze a dunántúli és közép-magyarországi élettudományi és kapcsolódó képzéseket. Az intézményhez csatlakozik a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) 11 kutatóintézete is, így az új intézmény nem csupán egy oktatási intézmény lesz, hanem az ágazat szellemi, szakpolitikai és innovációs központjává válik, amely nagyobb mozgásteret biztosít a képzések, a gazdálkodás és szervezet modernizálásához, fejlesztéséhez. Az összeolvadással magasabb fokozatra kapcsolunk, a kutatói és egyetemi szféra szorosabban fonódik majd össze, aminek következtében még több érdekes, izgalmas kutatás-fejlesztés születhet majd az agrárium területén.
Kérjük, kövesse tevékenységünket a jövőben is a www.uni-mate.hu honlapon!
Napjainkban sajnos a bogyós ágazat egy elég komoly kihívással találta szemben magát. A probléma egy új, hazánkban 2012-ben megjelent kártevő, a Pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii).